Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 821 találat lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-821
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. november 23.

Benépesültek november 22-én a külföldön nyitott szavazókörzetek az elnökválasztások első fordulójában. Külügyminisztériumi tájékoztatás szerint román idő szerint 17 óráig mintegy 50 ezren adták le szavazatukat az elnökjelöltekre, illetve válaszoltak a referendumon feltett kérdésekre. Elsősorban a Moldova Köztársaságban, Olaszországban és Spanyolországban élő román állampolgárok tolongtak az urnáknál, de szavaztak Brüsszelben és Budapesten is. Budapesten sorban álltak a román nagykövetség székháza előtt a szavazni vágyó román állampolgárok, szemerkélő esőben. /Nagy Zsuzsanna, Budapest; Vincze Loránt, Brüsszel: Tolongtak a külföldi urnáknál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

2009. november 24.

A magyar szavazók – vagy legalábbis a székelyföldiek – az országos átlagnál jóval alacsonyabb arányban mentek el voksolni. Azok, akik mégis elmentek, túlnyomó arányban az RMDSZ jelöltjére szavaztak. Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője vezércikkében Tőkés Lászlót tette felelőssé azért, mert a magyarok alacsonyabb arányban mentek el szavazni: „a Magyar Összefogás jelszavával brüsszeli székét megőrző EP-képviselő végigfanyalogta az RMDSZ elnökválasztási kampányát, és szavazói értettek a szóból: távol maradtak az urnáktól. Az MPP és az SZNT viszont nem tudta eltántorítani a magyarokat attól, hogy, ha már szavaznak, az RMDSZ jelöltjére tegyék. Igaz, Tőkéstől eltérően ők legalább nem hintapolitikáztak... ” /Salamon Márton László: Hintapolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2009. december 2.

Közös nyilatkozatot fogadtak el Brüsszelben a magyar kisebbségi szervezetek a lisszaboni szerződés hatályba lépésének napján. A magyar nemzeti kisebbségek képviselői a lisszaboni szerződés által megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. Ez hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. A nyilatkozatot az RMDSZ nevében Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő írták alá. További aláírók: Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Bauer Edit és Mészáros Alajos a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselői, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Kőszeghy Elemér, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, Dévavári Zoltán, Vajdasági Magyar Szövetség, Sepsei Gábor, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke. A nyilatkozat elfogadásának házigazdája a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) brüsszeli irodája volt. /A magyar kisebbségi szervezetek üdvözlik a Lisszaboni Szerződést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./

2009. december 4.

Jelentős felzúdulást keltett mind a Magyar Polgári Pártban (MPP), mind az erdélyi magyar politikumban, hogy Szász Jenő, a polgári párt elnöke részt vett december elsején Bukarestben, az elnöki hivatalban rendezett fogadáson, amelyen Erdély Romániához csatolását ünnepelték. Ez ellen tiltakozva Tőkés András, a párt országos alelnöke lemondott a szervezetben betöltött tisztségeiről. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint Szász Jenő december elsejei bukaresti „díszmagyarkodásával“ kompromittálta az autonómia ügyét. „A brüsszeli román delegáció engem is meghívott kedden az európai parlamentben szervezett ünnepségre, de természetesen nem mentem el“ – nyilatkozta Tőkés László. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke úgy nyilatkozott: Szász Jenő sokat köszönhet Basescunak. „Az MPP elnöke a jelenlegi államfő közbenjárásával tudott pártot alakítani, így tudott két évig önkormányzati tanácstestület nélkül polgármester lenni és Basescunak köszönheti azt is, hogy információim szerint több büntetőügyi dossziéját mosták tisztára” – mondta Borboly. Szász Jenő pártelnök nem érti Tőkés András alelnök lemondását. „Nem ünnepelni, pezsgőzni mentünk Bukarestbe, és nem is tűztük ki a román kokárdát, mint az ünnepi fogadás résztvevői. /Össztűz Szász Jenőre. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

2009. december 5.

Nem szégyellnivaló magyarnak lenni Moldvában! – ennek tudatosítása létfontosságú a csángómagyar kultúra fennmaradásában, megőrzésében – vallja Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Ehhez kért segítséget Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól (EMNT) is. Solomon végzettségét tekintve közgazdász, 1991 és 2004 között Magyarországon élt. Bár jól érezte magát odakint, mindig tudta: előbb vagy utóbb hazajön szülőföldjére, Moldvába. Mind Tőkés László, mind pedig az EMNT szívügyének tekinti a csángó ügyet: ahol csak tehetik, segítik is a csángókat és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, mondta el Solomon. Hírét viszik a világban annak, milyen állapotok uralkodnak jelenleg Moldvában. Tőkés László több alkalommal szót emelt a csángók ügyében Brüsszelben és más városokban egyaránt. A moldvai magyarok még mindig félnek: száz éven keresztül azt nevelték beléjük, hogy nem csak mutogatni nem szabad, de inkább titkolni kell mindazokat az értékeket, amelyeket örököltek. Az emberekbe sulykolták, hogy ők voltaképpen nem is magyarok, nem könnyű ezen a fajta meggyőződésen változtatni. A legfőbb gond, hogy a moldvai csángómagyarok már-már elhitték, a nyelvet és a kultúrát nem érdemes továbbadni gyermekeiknek. A szövetségben ezzel kell megküzdeni. Azok hajlandók csángó magyarnak vallani magukat, akik az iskolában kapott információk mellett más helyekről is szereztek ismereteket. A civil társadalom még nem alakult ki Moldvában. Szervezetként a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elsősorban anyagi gondokkal küzd, pénz nélkül valósággal tehetetlenek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségét 1991-ben jegyeztették be jogilag, 2000-ig viszont gyakorlatilag nem folytattak rendszeres tevékenységet. Kezdetben mindössze két faluban dolgoztak, ma már 21 település diákjait oktatják. Sikerült elérni, hogy idén (a román állami iskolán belül, vagy azon kívül) 1600 gyermek tanulhassa a magyar nyelvet, sajnos azonban 7500-an kimaradnak ebből a körből, 25–30 olyan település létezik, ahová anyagi gondok miatt nem tudtak eljutni. Bákóban a különböző állami intézmények eleinte úgy tartották, hogy a szervezet illegális tevékenységet folytat. Azok az intézményeket, amelyek 2000-ben még gyanúsnak ítélték őket és elutasították őket (tanfelügyelőség, prefektúra, múzeumok, stb.), mára már elfogadják a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét. /Ferencz Zsolt: „Belénk sulykolták, hogy nem is vagyunk magyarok” Beszélgetés Solomon Adriánnal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2009. december 10.

A magyar–román–szerb határ találkozási pontjánál, az Óbéba mellett felállított Triplex nevű obeliszk a három állam fennhatósága alá szakadt történelmi Bánságon keresztül az átjárást jelképezi. Egyelőre még csak előre igényelt engedéllyel lehet közelről megszemlélni a húszas években állított emlékművet. Évente egyszer megnyitják ezt a határt, akkor ünnepségeket rendeznek az emlékműnél. Az év többi napján ha például a szomszédos Kübekházára szeretne átjutni valaki, harminc kilométert kell megtennie, hogy Csanádnál átlépjen a magyar oldalra. Az Európai Unió határ menti együttműködést segítő programjai az ilyen lehetetlen helyzeteknek a felszámolására nyújtanak anyagi segítséget. December tizedikén alakul meg a magyarországi Szeged melletti Mórahalmon az a háromoldalú társulás, amely a gazdasági és infrastruktúra-fejlesztésekre közvetlenül Brüsszelből hívhat le forrásokat. Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Szegeddel közösen számos határon átnyúló projektet terveznek, például másfél millió euróból egy logisztikai központ létrehozásán fáradoznak, az agrártermelők számára. December 19-től megszűnik a vízumkényszer, így Szerbiából könnyebb lesz az átjárás. /Nagy Vajda Zsuzsa: Semmibe vezető út. Mától napirenden a magyar–román–szerb gazdasági együttműködés. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

2009. december 15.

Az elsőfilmes rendezők számára kiírt Európai Felfedezés elnevezésű kategória Európa-díjával jutalmazták Peter Strickland Varga Katalin című brit-román-magyar koprodukciós filmjét. A film főszereplője Péter Hilda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – aki az antalyai Golden Orange Filmfesztiválon és a Brüsszeli Filmfesztiválon egyaránt kiérdemelte a legjobb színésznőnek járó díjat. /Farkas István: Európai Oscar a Varga Katalinnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2009. december 17.

Nemrég még egyértelműnek láttuk Magyarország helyét a térségben: Európa egyik mintadiákja, akire hallgattak Brüsszelben is. Az erdélyi magyaroknak fontos volt Magyarország megbízható, higgadt, racionális politikája, írta Markó Béla. Azután Magyarország politikai tekintélye megingott Európában, ez a határon túli magyaroknak különösen nagy baj. Az unióba való belépés után Szlovákia, látván Brüsszel gyengeségét és kihasználva Magyarország befelé fordulását, nyelvtörvényt fogadott el, és nekilátott az integráció előtti pozitív megoldások lebontásának. A hasonló helyzetben levő Románia tétovázik, egyelőre még habozik, hogy kellenek-e további korlátozó intézkedések. Az integrációban reménykedő Szerbia elfogadott egy jó törvényt a kulturális autonómiáról. Ukrajna pedig olyan intézkedéseket hozott, aminek áldozatául eshet többek közt a magyar nyelvű oktatás is, összegezte a helyzetet Markó Béla. Markó szerint ott, ahol erős önkormányzati, parlamenti és kormányzati szerepet tudott vállalni a magyar közösség politikai szervezete, ez hatékonyabb eszköze volt a regionális és etnikai reformtörekvések érvényesítésének. Markó kiemelte, az elmúlt két évtizedben sokszor kellett magyarországi pártpolitikusokkal leülni és tisztázni, hogy egy határon túli magyar érdekképviselet nem lehet pártpolitikai elkötelezettségű. Markó szerint Magyarország úgy tudja stratégiai vezető szerepét visszaszerezni a Kárpát-medencében, ha erősíti a szomszédos országok magyar érdekvédelmi szervezeteinek önállóságát, segíti önkormányzati, parlamenti és kormányzati szerepvállalásukat, és ha maga is önálló véleménnyel tud élni az EU-ban. (Forrás: Népszabadság) /Markó Béla: Nekünk van a legnagyobb bajunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

2009. december 17.

Szlovákia lezártnak tekinti Sólyom László köztársasági elnök augusztusi meghiúsult révkomáromi látogatásának ügyét – közölte Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter. Miroslav Lajcák az Európai Bizottság (EB) magyar kormánynak küldött levelére reagált. A levélben az áll – jegyezte meg –, hogy a Szlovák Köztársaság sem a schengeni, sem az európai előírásokat nem szegte meg azzal, hogy nem engedte be területére Sólyom Lászlót. Lajcák szerint a Brüsszelnek küldött magyar beadvány ebben az ügyben kezdetektől fogva belpolitikai propagandacélokat szolgált. A magyar fél ugyanakkor közölte: Lajcák ferdít, az EB ugyanis a tekintetben igazat ad Magyarországnak, hogy Szlovákia tévesen hivatkozott a 2004/38/EK irányelvre, amikor Sólyom László köztársasági elnök augusztus 21-i beutazását megtagadta. /Szlovákia ferdít a Sólyom-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

2009. december 23.

Az 1989-re emlékező, Tőkés László nevéhez fűződő temesvári rendezvénysorozat Aradon ért véget, december 21-én. A néhai Tóth Sándornak (az 1989. december 23-án Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi kamionsofőrnek) emléket állító kopjafa megkoszorúzása után a belvárosi református templomban istentiszteletet tartottak, Tőkés László európai parlamenti képviselő hirdette az igét. Ezután beszélgetés következett nemzetstratégiai kérdésekről, illetve a romániai (és általában a kelet-közép-európai) rendszerváltás óta eltelt két évtized megvalósításairól, mulasztásairól. A Remény és valóság – visszatekintés húsz év távlatából címmel szervezett fórumon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy nem jól sáfárkodtak a rendszerváltás óta eltelt húsz évvel, és 1989. decemberének „eufórikus, ölelkezős” hangulata mára egymással való szembenállásra mérgesedett, mind a magyar–magyar, mind a magyar–román kapcsolatokban. „Azt elértük a most befejeződött rendezvénysorozattal, hogy Temesvárt visszahelyeztük az európai forradalmak térképére. A Tőkés Lászlónak odaítélt Reagan- és Schuman-díj, a Románia Csillaga-kitüntetés azt mutatja, hogy Amerikától Strasbourgon és Brüsszelen át Bukarestig elismerik Tőkésnek és a temesvári református gyülekezetnek a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepét” – fejtette ki Toró T. Tőkés László is jelentős előrelépésnek nevezte ezeket a kitüntetéseket, de nem értékelte túl; mint mondta: tovább kell haladni ezen a megkezdett úton. Vincze Gábor magyarországi történész szerint 1989-ben nem rendszer-, hanem modellváltás történ Romániában és Magyarországon is, ezzel a többi meghívott vitázott. A rendszer megváltozott, csak „a nomenklatúra és a nemzetellenes bűnszövetkezett kezébe került” – mondták. Abban egyetértettek, hogy a magyar kormányoknak nem volt, és az RMDSZ-nek sincs nemzetstratégiája. „Rengeteg történelmi lehetőséget elvesztegettünk az elmúlt húsz évben, de még vannak kitörési pontok. Minden jelenlévő, kimondva, vagy kimondatlanul egyetért abban, hogy ha nemzeti kormánya lesz jövőre Magyarországnak, akkor ez biztosíthat olyan hátszelet a határon túl is, hogy javulhatnak a pozícióink” – vont konklúziót a Nyugati Jelen kérésére Borbély Zsolt Attila aradi politológus. Tőkés László szerint azonban mielőtt nemzetstratégiát dolgoznának ki, népességstratégián kellene gondolkozni, mert vészesen fogy, beolvad, vagy elvándorol a magyar. Bírálta az RMDSZ-t, amelyről azt mondta, hogy „kicsúszott alóla a szavazóbázis”, és hogy a csúcsvezetőség érdekei szerint csapódik hol az egyik, hol a másik román hatalmi erőhöz. /Pataky Lehel Zsolt: Hogy sáfárkodtunk az elmúlt húsz évvel? Nemzetstratégia előtt népességstratégia kellene. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

2009. december 30.

„Tőkés László az év legirigyebb politikusa” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es képviselő. Kijelentését azzal támasztotta alá, hogy az európai parlamenti képviselő nem gratulált a szintén bihari Cseke Attila miniszteri kinevezéséhez, és nem támogatta a Klaus Johannis kormányfővé történő kinevezését célzó kezdeményezést. „Elfogadta, hogy első legyen az RMDSZ EP-választási listáján, és amikor hárman jutottak ki a brüsszeli törvényhozásba, s Markó Béla learatta az ezzel járó babérokat, már nem feküdt neki az RMDSZ” – fogalmazott Lakatos. A nagyváradi politikus az év legfontosabb eseményének a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött készenléti hitelmegállapodást nevezte, szerinte ugyanis ez hatott ki a leginkább az egyszerű lakosokra is. /Lakatos: Tőkés László az év legirigyebb politikusa. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./


lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-821




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998